WEBOLDAL KÍSÉRLETEK

LINKEK

Ez egy kísérleti szöveg, fontok használatára:

*BALCZÓ ANDRÁS*

Harmincnyolc éves korában lett először apa, utána még tizenegyszer. A háromszoros olimpiai bajnok öttusázó Balczó András és felesége, Császár Mónika tizenkét gyermeket nevelt fel budakeszi házukban, amelyet Balczó a saját kezével épített.
Ami a sportot illeti: megcselekedte, ami számára megcselekedni adatott. Ami az élet: elrendeltetett neki. Sem egyikért nem illeti dicséret, sem másikért nem jár neki sajnálat. Az ember felelős a sorsáért, de élete felől Isten határoz. Balczó András ezerszer elismételte ezt a néhány és még sok más mondatot az utóbbi időben, leírva is olvashattuk sorait, a pályafutásáról készült Küldetés című film nagy siker volt a mozikban. Most, hogy nemrégiben élőben hallotta az ember, mégis újra és újra, ezeregyedikszer is megfogja a mondandója. A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok Balczó András, aki Magyarországon minden idők legjobb öttusázója, a nemzet sportolója, magával tudja ragadni az embert.
Nemrégiben Pozsonyban járt, hogy átvegye a Ferdinand Martenengo Társaság kitüntetését. Előbb ott beszélgettünk, aztán rohantunk a ferencesek templomába, s előadása előtt ott folytattuk. Nem a megszokott interjú volt ez, arra nem nagyon kapható, inkább beszélget, az előadás keretében pedig
nem tér ki egyetlen válasz elől sem. Megalkuvás nélkül futott egykor a győzelemért, amelynek egy egész nemzet örült, és ma ugyanúgy él, ahogy futott: nekifeszülve, egyenest a cél felé.
Edzőnek nem kellett, belovagló volt. Kondorosi lelkészi család harmadik gyermekeként jött a világra, Ildikó nővére és Zoltán öccse mérnök – utóbbi országgyűlési képviselő -, Edit
nővére, aki tavaly hunyt el, keramikus volt. “Önuralom hiányából lettem sokgyermekes családapa. Úgy látszik, korábban annyi önuralmat gyakoroltam, hogy elfogyott. Az első házasságomból nem
született gyerek, aztán kilenc évig egyedül éltem. 1975-ben újra megnősültem. Négy-öt gyermeket akartunk, de jött a következő, az ötödik, hatodik, és mindig egy utolsó. Mondogattam sokszor, hogy köszönöm, rendes vagy, de még rendesebb, ha most már hagysz egy kis pihenőt elfogadtuk a piciket.”
1976-ban jött Márton, őt követte Laura, majd Anna, Barnabás, Bertalan, Nóra, Bálint, Sarolta, Gáspár, Noémi, Virág és a tizenkettedik, Botond. A budakeszi ház évekig épült, még a bútorokat is a családfő készítette benne.
Balczónak – és később a családnak – nem volt könnyű megélnie azután, hogy a világ máig legjobb öttusázója 1973-ban visszavonult. “Mindenféle képesítést megszereztem. Az 1-es számú bilétámmal vártam, hogy beszólítsanak. Reméltem, hogy a fiataloknak átadhatom azt, ami szükséges.” A pártba nem akart belépni, ügynök sem akart lenni, mondván, hogy ezzel elveszíti a jogát arra, hogy tisztességes sportembereket neveljen. “Tíz évig vártam arra, hogy megbízzanak. Belovaglóként dolgoztam az Országos Lótenyésztési Felügyelőségnél – ez amolyan csicskási állás.